Aki soha nem akart újságíró lenni… – A 80 esztendős Horváth Dezső köszöntése
2016.február 29., hétfő, 17 óra, Somogyi-könyvtár, 1. emeleti folyóiratolvasó
„Újságíró soha nem akartam lenni. Nálunk, otthon, csak az ügyvédre mondták, hogy pénzért hazudik. Időközben bővültek ismereteim: az újságíró is ezt teszi. (…) Nem mondhatom, hogy nehéz volt tisztességesnek maradnom, mert számomra ez az egyetlen út volt, és ez maradt. Kilométerekkel mérhetem a még most is gyarapodó hasábjaimat, de nem hiszem, hogy egyetlen mondatomat is át kellene föstenem” – emlékezik egyik írásában Horváth Dezső, aki 1969-ben került a Délmagyarország szerkesztőségébe. Megszámolhatatlan mennyiségű írása jelent meg. Valamennyi újságírói műfajban kiváló munkákat tett le a szerkesztők elé, így nem csoda, hogy az ország számos újságja, folyóirata örömmel fogadta írásait. Jelent meg cikke – többek között – az Élet és Irodalomban, az Új Tükörben, Új Horizontban. Az 1990-es évek elején a Délvilág, majd a Reggeli Délvilág főmunkatársa volt, majd ismét a Délmagyarország csapatának kiemelkedő tagja lett.
Munkásságát Táncsics-díjjal. Veres Péter-díjjal ismerték el, Szeged városa Életmű-díjjal jutalmazta. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szegedi Írók Társaságának.
Közreműködnek: Beslin Anita, Horváth Ferenc, Bátyi Zoltán, Bene Zoltán, Diószegi Szabó Pál és a Genéziusz Színház
A Szegedi Írók Társasága, a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja és a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottságának Szépírói Munkacsoportja közös rendezvénye.
